A kötet két részből áll. Az első a Szafavida-kori perzsa művészet hazai recepciótörténetét dolgozza fel, illetve bemutatja e művészet változó hazai közönségét, és a magyarországi múzeumokban jelenleg őrzött műtárgyakat.
A második részben a szerző egyetlen műalkotást, a 16. század elején készült ún. Esterházy kárpitot elemzi, amely a magyarországi szafavida emlékanyag kiemelkedő példája. Nemcsak keletkezéstörténetét és provenienciáját tárja fel, hanem áttekinti a szafavida művészet történetében egyedülálló műtárgy értelmezési lehetőségeit és rekonstruálja azt a kulturális és politikai környezetet, amelyben Magyarországra kerülhetett.